Íme Truska ajándékának a 2. fejezete. :)

2. fejezet: Zongoraszó

Két nappal később folytatódott a történet. Újabb és újabb embereket vonzva a számítógép elé, pedig ez még csak a kezdet volt (tudom tisztára olyan, mint egy bemondónő, de esküszöm, nem direkt van. J).

Hatás:

Egy fejezetben olyan sok érzelem, és történés van, hogy egyszer nem elég elolvasni. J Nem tömény, félre ne értsd, hanem épp így jó. J A zongorás rész meg egyszerűen nagyszerű. J

Részletek:

„Hoztak pár dolgot… – visszhangzott a fejemben Alice hangja, mikor beléptem a nappaliba, és megláttam a hatalmas szatyor- és dobozhalmot. Rosalie nem törődött velem, de Alice hangosan kinevetett, és még Esme is megmosolygott, mikor a döbbenettől tátott szájjal bámultam rájuk.”

„Jasper az ágy mellett térdelt, és kétségbeesett arccal nézett az öcsémre.

- Nem csináltam vele semmit! – bizonygatta, én pedig majdnem hangosan felkuncogtam. – Nem értem, miért sír… Az előbb még aludt…”

„Az összes Cullen olyan átható pillantással tudott a párjára nézni, amilyet még sosem láttam emberi pároknál. Kicsit irigyeltem őket…”

„- Te… te vagy az angyal… - motyogtam inkább magamnak, mint neki, mikor végre rájöttem, mi is az, ami miatt méregbe gurult. – Te írtad ezt a dalt? – néztem fel rá. – Én nem tudtam. Sajnálom!”

„Sokáig csak ültem az ágyban – biztos voltam benne, hogy hacsak nem vágnak fejbe egy bunkósbottal, képtelen leszek elaludni. Edward olyan volt, mint egy rejtvény – fogalmam sem volt, hogy mit gondolhat vagy mit érezhet pontosan, és ez idegesített. Szerettem volna megérteni, hogy mi is történt a múltban közte és a nagymamám között, és hogy most miért viselkedik ilyen kiszámíthatatlanul. Az egyik pillanatban közömbös, a másikban olyan, mintha fájdalmai lennének, aztán leharapja majdnem a fejem, végül bocsánatot kér. És még a nőkre mondják, hogy szeszélyesek… - fújtattam magamban bosszúsan.”

Idézet a fejezethez: „Olyan sebeket nyitsz fel, fiam, amelyek már behegedtek.” Jostein Gaarder

Vélemények: itt már 13-an dicsértek össze-vissza, és követelték a folytatást…J

„Imádom! Egyre jobb és jobb :D” Nevramiel

„Egy újabb Stepheni Meyert üdvözölhetünk a körünkben! :D” Mellee

”Annyira jól adod vissza a karaktereket, hogy kalapot emelek előtted.” Dorkuci

„Azt hiszem a te történeted iránt is fanatikus leszek! ^^”

„Hát ez egyszerűen fantasztikus!
Most majd nem fogok tudni elaludni!!!xD” Dorotthea

Idézet a véleményekhez: „A tehetség univerzális adottság. De rengeteg bátorság kell ahhoz, hogy éljünk vele: merj a legjobb lenni!” Paolo Coelho

Folytatása következik...